Bejelentkezs

Felhasznlnv

Jelsz



Elfelejtetted jelszavad?
j jelsz krse

Ha nem ostor, akkor korbács!

NaplóEddig nem akartam vele elõhozakodni, de Japánban nem csak egy erõmûben van „mûszaki baki”. Szép adagokban, de azért elõjönnek vele. Bár mi biztonságban vagyunk, de az a kérdés marad, hogy ki is az a mi? Van olyan? Szerencsére nincs, s ahogy haladunk sorjában, úgy bontakoznak szét az ostor csapójának rostjai, hogy minél nagyobbat durranthasson végül! Volt szakasza az életemnek, amelyben meg kellett tapasztaljam, hogy a sodrott kötél szálait a kényszer tartja össze és ez a kötelék már avit, korhad, feslett, s ahhoz, hogy újra lehessen fonni, ki kell szabadítani belõle a használható szálakat. Olyan ez, mint a neuron-háló, melyet újra kell építeni, illetve fölépíti az magát, csak hagyni kell. Minden nappal közelebb kerülünk az egyéni döntések felelõsségének vállalásához, s nyugalmam marad az, ami volt.

A szálak, amíg ki nem bogozódnak, nem lesz kivel síkra szállni! Szoktatom magam a gondolathoz, hogy mindennek ideje van. A kóválygásnak és a szendergésnek is, de a tetteknek akkor, amikor legalább már páran értik, hogy mit jelent a jelen. Tegnap boldog Özsébrõl olvasgattam. Az idézet szerint õ Jézusnak e szavait vallotta: „Nem mindaz, aki mondja nekem: Uram, Uram! Megyen be a mennyek országába, hanem, aki Atyám akaratát cselekszi, aki a mennyekben van, az megyen be a mennyek országba.” (Mt. 7, 21.) Vagyis, aki tanítja és cselekszi a jót. A remetéket összegyûjtve sikerült egy olyan szellemi õsalapra visszahelyeznie mindazt, ami éltet bennünket, hogy azt kell gondoljam, nem szavazó ostoba birkákat terelgetett maga köré, hanem önálló gondolkodók sereglettek és alkottak egymástól független, mégis egységes a gonoszra nézve félelmetes erõt. Most ezt érzem!


Vak látó

Vak szemgolyóm távolba mered.
Látókat keres szürke kérgem.
Eldugott helyek,
Hósapkás forró fejek,
Hiába incselkedtek vélem.

Süket fülek õszi lombjai
Tapadnak meztelen talpamra.
Némelyik jajgat,
De van, ki csöndben viseli,
S nem hág a sarkamra.

Szívembe lát mind, aki fürkész.
Arcomba tekint bele sóhajtva,
Ki munkám érti:
Mint bodor felhõk közt a szél,
Az eget könnyezésig marja.

Árnyékot vetek önnön magamra.
Fejem fölött a Föld, alattam a csillagok.
Kifordítva létezem.
Örök születés a végzetem.
Reményem: egyszer végleg meghalok.

Kormányok dõlnek meg, reaktorok robbannak, bombáznak, polgárháborúság, energia-válság, pénzügyi-gazdasági csõd-veszély, politikai kufár-szeszély, klíma és pólus-változékonyság, árdrágulás, eladósodás, kilakoltatás, cigány-terror, zsidó népirtás, fegyverkezés, szervkereskedelem, embercsempészet, drog és gyógyszer, rák, halálos járványok, elöregedõ társadalom, migráció, soha nem látott népességnövekedés, emigráció, de semmi ráció, csak reláció, de hol marad az ováció! A magyar náció helyett detonáció!
Az én kedélyem már nagyon nem borzolja az embertelenség torzója, a zsidó korzó, ha van helyette borozó, hol kedvét múlatja, ki lovát már nem ugratja.

Ma írhatnék, hisz sok-sok hír van, mit MAGYAR-ázhatnék, de soraim pecséttel zárom, a hetedikkel, s ha kell, ha nem, a nap ha kél, termékeny az, ki nem vetél, s mivel vetni kell, így teszem, mit veszni hagyni kell, mert ragaszkodni oly fölösleges, hisz a vetett szó is kikel.

Hozzszlsok

# | Tom V Tom V - 2011 03 28 ¦ 15:05:46
Ember legyen a talpán, aki erre a váratlan elégikus kitörésre méltóképp hozzászól.

Találgatom hogy a lélek okából mondod, hogy ti biztonságban vagytok, mert az ésszerûség ezt nem mondhatja Imre, legalábbis addig amig a testünkben élünk. Egy részemrõl tisztelt kortárs szabadgondolkozó a fukushimai katasztrófát egy az egész északi féltekére érvényes"lifeshortening event"-nek, azaz 'élethosz rövidítõ eseménynek' jellemezte. De visszatérve az eredeti ponthoz: Hamvas Béla tanár úr gyönyörûen leírja a Scientia Sacrájában, hogy a testben élõ ember fél. Az akinek a lelke a testben alszik. Az olyan ember, akinek a lelke még nem ébredt föl. Úgyhogy ezen a magasröptû költõi-filozófiai síkon szállva megértem és elfogadom hogy "mi már biztonságban vagyunk".
# | JANI PAPA JANI PAPA - 2011 03 28 ¦ 16:47:47
A lényeg, már megszoktuk az ostort,
most következik a korbács!
Mi jön azután, ha netán túléljük a korbácsot?
Talán a golyó a fejbe? Amilyen birkák vagyunk megvárjuk.
# | Tibok Tibok - 2011 03 28 ¦ 16:50:50
gyaur: ezek szep szavak es szep lenne, ha igy lenne, de az a gyanum, hogy csupan almokat kergetsz.
# | Tabak Tabak - 2011 03 28 ¦ 17:03:46
¸ó halál!De keserû rád gondolni annak aki békében élvezi javait,a gondtalan embernek akinek útjai szerencsések mindenben aki még jó ízûen tud enni!Ó halál! De kedves s végzésed a nyomorgó embernek,az ereje fogytán levõnek,annak aki elaggott,és akinenek minden csak terhére van.aki bizalmatlan és reményvesztett!Ne félj a haláltól,kiszabott végzetedtõl,gondolj azokra akik elõtted voltak és utánad következnek.
Ez minden élõnek osztályrésze az Úrtól!
Sir.41.1
# | Tibok Tibok - 2011 03 28 ¦ 17:40:35
gyaur: nagyon szeretnem, hogy igazad legyen. Fogadjunk az osszes adossagomban! Pfft
# | jocman jocman - 2011 03 28 ¦ 18:38:25
Imre, Gyaur!

Jó olvasni, amit írtatok. Lelkem sötét zuga is fénnyel telik,de mégis ez a vers jutott eszembe:

http://magyar-iro...etedik.htm
# | Nyilasfergeteg Nyilasfergeteg - 2011 03 28 ¦ 18:47:23
jocman!


Nekem pedig ez és egyre gyakrabban:


Sértö Kálmán: Utolsó roham


Mikor utolsó rohamra megyünk,
Egy ugrás, és a nyakukon leszünk,
Megkérdezzük majd, búzánk kell-e még,
Szemsugarunktól ruhájuk leég,
Vérében fetreng minden ellenünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk...

Mikor utolsó rohamra megyünk,
Mindent elsöprö lángot lehelünk,
Jaj annak, kit felkap fogsorunk,
Hegyen-völgyön át dögölni dobunk,
Szentkardos hadúr vezényel nekünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk...

Mikor utolsó rohamra megyünk,
Villámokat szül lobogó szemünk,
Oroszlán-nemzet, ha ugorva száll,
Hörgésrobajban arat a Halál,
A tigrisnél is vadabbak leszünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk...

Mikor utolsó rohamra megyünk,
Fogcsikorgató kérdezök leszünk,
Széttépték ezt az angyali hazát,
Az öregisten legszebb bánatát,
Még a csecsszopóknak sem kegyelmezünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk...

Mikor utolsó rohamra megyünk,
Völgybe hegyeket temet a szelünk,
Lángba borul az arcunk, a karunk,
Mi lángseregek, magyarok vagyunk,
Hetvenhét világ jöhet ellenünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk...

Mikor utolsó rohamra megyünk,
Buzogányt, fokost, baltát lengetünk,
Az Isten reszket, elbújik a Nap,
Bocskoros sereg a fübe harap,
Elvett jogokat százszor elveszünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk...

Mikor utolsó rohamra megyünk,
Nem lehet többé cicázni velünk,
Barikád hasad, hajránk, ha dörög,
Tolvajok fodros vére hömpölyög,
Hörgésekre csak tüzzel felelünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk...
# | jocman jocman - 2011 03 28 ¦ 18:53:12
Nincs kérdés Wink
# | Nyilasfergeteg Nyilasfergeteg - 2011 03 28 ¦ 20:42:07
Gondoltam. Wink
# | kellvalami kellvalami - 2011 03 28 ¦ 21:55:01
Tibok!

Azt ne feledd, hogy az álmok teremtik a valóságot?!

Hozzszls kldse

Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.
Generlsi id: 0.97 msodperc
72,351,039 egyedi ltogat