Bejelentkezs

Felhasznlnv

Jelsz



Elfelejtetted jelszavad?
j jelsz krse

Ágyúval verebet fogni?

NaplóKicsit vissza kell rázódnom a kerékvágásba, bár nem biztos, hogy kell, csak az biztos, hogy kerékvágás. Eléggé lemerített ez a pár nap „harci készültség”, de ma ennek örömére megkeresem a „dögcédulám” és a turulos függõm mellé akasztom, készenléti állapotba. Már hetek óta katonai ruházatban, bakancsban járok és a régi emlékeim újra elevenen élnek bennem és zsigereimben érzem, hogy mindennek így kell lenni! Csupa jó hírek jutnak el mostanában hozzám, amelyek azt ragozzák, hogy rohamosan fejlõdik a helyzet és aki már magánál van, az alig várja, hogy léphessen. Egészen különleges helyekrõl és személyektõl szivárog át a szûrõn a felénk, hozzám intézett direkt kérdés: mikor indulunk már meg. Bizsergetõ, megtisztelõ, de teljességgel felesleges türelmetlenség ez már, de érzékelni jó, hogy igencsak sejtik már a megkavarodott „nemzetiek”, hogy nincs egyéb választásuk.

Azt még nem tudják, de megértik idõben, hogy mikor és mit is kell tenniük, de egyelõre ezt én még nem árulhatom el nekik, mert még igazodniuk kell! Elõ akarom feszíteni a helyzet adta tudati fölényt és úgy hangolni, hogy végül ne lehessen disszonáns a nemzeti és valóban magyar kórus. Türelemre nem intek senkit, legyen csak türelmetlen és egyre zsémbesebb, mint a harc elõtt a felajzott nyílpuska. Ennek az esztendõnek valóban a magyar nemzeti összefogásról kell szólnia, de nem úgy, ahogy azt Olsteinnék Tel Avivban elképzelték! Az összeszervezõdést az egyéni szerep – és felelõsségvállalásnak kell tudni megteremteni, amihez a vezetõknek, alparancsnokoknak, szellemi útmutatóknak kell tudniuk megadni a kötõdési pontokat. Itt már az idõ nem számít, mert a változás visszatartóztathatatlan erõvel közelít.
Tudjátok, hogy vannak titkaink, amikrõl nem beszélünk. Ezek nyílt titkok és ennek így is kell maradnia. Aki képes mindezt megérteni, az eljutott arra a kezdõpontra, ahonnan érdemes lesz az induláskor rá bízni a különleges feladatokat és biztos vagyok benne, hogy nem sokat fog már kérdezõsködni. Ez a pár nap, amit a honlaptól kicsit távolabb töltöttem el, bizonyította, hogy ezen a szintem már nélkülem is elég jól elnavigáljátok önmagatokat és sokan megértették, hogy a lap szellemisége több attól, mint amit a személyes jelenlétem okán elvárható lehetne. Maradjon is ez így, sõt tekintse mindenki tanulásának, információ-továbbításának felületeként a lap közösség-építõ erejére és járuljon hozzá, hogy ameddig szükséges, mindez így is maradhasson. A java még hátra van így is, de egyre felkészültebben és egyre kiegyensúlyozottabban tudjuk képviselni azokat, akik a hamis jujdejó rendszerrel szakítani igyekezvén a saját, õsi, zsigeri, sejt-szintû természetes rendszerüket igyekeznek újra beindítani. Kemény, nehéz és könnyekkel teli év elé nézünk, amely emberi sorsok katasztrófáinak özönét hozza majd, de akkor sem tehetünk másképpen, ha mindez nem így lenne. Sokan tudjuk már egészen pontosan, hogy sorsunkat egy felettes erõ irányítja, s döntéseink lényegében mind meghoztuk már. Én készen állok! Remélem, ti is egyre többen lesztek ezzel így!

„Imre!
Csak azért írok, mert döbbenetes mennyire hasonló érzésünk van az újév beköszöntével. Engem is megviselt az újévre ébredés, bár nem dühöt váltott ki belõlem,hanem inkább elkeseredést.
Errefelé is feltünõ volt az a sok tüzijáték, itt is azokban az órákban lehetett,amikor Nálatok. Elszomorított, hogy megint csak egyfajta tárggyal turbósítunk fel egy ünnepet, még ha a bulizásról is szól a dolog. Nálunk már úgynevezett hagyománnyá vált, hogy éjfél után kisétálunk az utcára és teszünk egy kört, de én inkább a csöndre vágytam és arra is gondoltunk, hányan vágynak most erre. Hiszen nehéz idõk jönnek. Valahogy olyan érzésem volt, mintha nem volnának "képben" ezek a puffogtatók és ez még csak elmélyítette bennem a szomorúságot.
Passzolt a kedvemhez,hogy egyszerre csak megjelent az égen mint egy szimbólumként egy narancssárga fény, ami elõször még repülõnek látszott és egy irányba haladt,de aztán, elkezdett oldalra mozogni, mint aki nem tudja mitévõ legyen, majd megállt. Ekkor már lehetett látni, hogy inkább egy köralakú forma, mint repülõ. Egy idõ után, mintha irányt váltott volna és eltûnt a sötétben. Mielõtt azt gondolnád teljesen megbolondultam, a családom is látta, bár nem hiszem,hogy ezt Neked bizonygatnom kéne.
Olyan keserû volt mindez és elgondolkodtam,vajon hogy fog végzõdni ez a káosz ami eluralta a világot. Mert hogy elkezdõdik valami,az egyszer biztos.
Bocsi ha egy kicsit szentimentálisra sikeredett a levelem,de úgy gondoltam, muszáj írnom olyannak,akivel valamilyen módon hasonló frekvencián mûködöm.
Erõt, kitartást,bátorságot valamennyiünknek, fõleg Neked és a hozzád hasonlóknak!”


Hozzszlsok

# | foispan foispan - 2011 01 03 ¦ 13:02:18
A levélíróéhoz teljesen hasonló jelenséget figyeltem meg családommal együtt Stockholmban, az éjféli dirr-durr közben. Áldás minden magyar testvérre az új esztendõben!
# | mariaalpek mariaalpek - 2011 01 03 ¦ 13:29:19
szomorú vagyok és céltalan ebben az új évben.Végre magunknak,magamnak kellene a sorsot alakítani.Várni hogy majd lesz nunkahely,tudok jó vállalkozást,ez az õ játszmájuk,és belefáradtam.Boldog új évet mindenkinek
# | thedoors thedoors - 2011 01 03 ¦ 13:54:49
Nekem is látomásom volt,bár Szilveszterkor 11 körül már aludtam,de úgy vélem nem álmodtam.Egy aszteroida csapódott a fõ zsidó gógába ,amit el is neveztem SZ 300-asnak.Úgy láttam Olstein és a Corporation is hamvába hót.Az alkoholista bevizelõs,bekakilós beszédhibás judejó keresztény ceglédi polgármesternek elküldtem Raklap levelét,az Európa válaszolj! címût és megírtam neki,hogy az ilyen szolgák,mint õ,mekkora seggfejek és hazaárulók!
Biztos ami biztos a helyi fideszt sem hagytam ki! Holnap pedig a piacon fogom osztogatni az írásodat!
# | postaimre postaimre - 2011 01 03 ¦ 13:57:15
maria, megértelek. Emeld fel a fejed és engedd el az eddigi dolgaidat. Vedd "lazán" és a nyomasztó érzések is szûnnek majd. Raklapnak valahol igaza van - a stílust nem magasztalva- abban, hogy vedd észre a jeleket. Bizony változás közeleg és itt mindenkire szükség lesz.
# | gabi gabi - 2011 01 03 ¦ 14:35:08
maria, valamikor én is kezdõ voltam, de mára már igen lazán veszem az akadályokat. Olvass vissza, kasar idézett a gyászról, ez egy folyamat, mondhatnám lelki megtisztulási folyamat. Éld meg a fájdalmad mélységeit, de utána már csak felfelé lehet haladni! Kitartás és bizalom!
# | kincses kincses - 2011 01 03 ¦ 14:41:40
Kedves Imre, lánylényeket bevesztek a csapatba? igaz, én csak énekelni vagyok jó bátor...amúgy akkor mától: Erõt, egészséget, százados úr!Smile
# | postaimre postaimre - 2011 01 03 ¦ 14:51:43
kincses, lényegében lánylények nélkül nem élnénk a lehetõséggel, tehát a szavas szerves részét kell képezzék. A szervetlen részrõl a fegyvermûhelyek gondoskodnak majd. A hangod használhatjuk szonikus fegyverként is!:D
# | kincses kincses - 2011 01 03 ¦ 15:04:33
Értettem, szolgálatára, a hangomat akkor addig is köszörülöm, hogy megfelelõ élességû és erõsségû legyen!Mondhatni: Ihaj, csuhaj!Wink
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2011 01 03 ¦ 15:20:41
Na jó! Oké hogy az utóbbi idõben kicsit elszaladt a ló a petárdák és a tüzijátékok terén, de azért ne essünk már át a ló túloldalára! Én mióta az eszemet tudom, minden évben eldurrogtatom azt a minimális mennyíségû pirotechnikai cuccot amit a bennem lakó gyerek igényel! Így volt ez már akkor is amikor még tiltott volt, és ez már így is marad, amíg csak tehetem! Kivéve persze, ha rám bíznak valamit ami ezeknél nagyobbat durran! :D
Az sem baj, ha már nem a pirotechnika tárgykörébe tartozik, hanem egyel fejebb!
:D
Hívjatok csak nyugodtan az "ügyeletes puffogtatónak"!
Vállalom!
:P:
Úgy is mondhatnám, én is rajta vagyok azon, hogy mikor mozdul el már a MAG a kezdõpontról, ám addig pótcselekvés képpen puffogtatok, vagy itt a fórumon puffogok valakinek! ( Gondolom, hogy mennyire örültök ennek! :D)
:P:
# | bibor1 bibor1 - 2011 01 03 ¦ 15:29:15
Kincses köszönjük a felajánlott hangodat várunk a HSZ rádióban !

Hozzszls kldse

Hozzszls kldshez be kell jelentkezni.
Generlsi id: 0.94 msodperc
72,350,753 egyedi ltogat