Olvasó: Csak a magyarokra vadásznak a metró brutális ellenőrei, a cigány bármit megtehet
Írta: postaimre - Dátum: 2012 04 20 ¦ 18:16:00
Reggeli életkép a metró hármas vonalán (Újpest - Központ végállomás)
A metrón már évek óta szokás, hogy utazás előtt ellenőrzik az utasokat. Ez lényegesen humánusabb megoldás, és gondolom, a közlekedési vállalatnak is megéri, hisz ha be akarok jutni a metróba, jegyet kell vennem és érvényesítenem, vagy felmutatni az érvényes bérletem.
Teljes hír
Reggeli életkép a metró hármas vonalán (Újpest - Központ végállomás)
A metrón már évek óta szokás, hogy utazás előtt ellenőrzik az utasokat. Ez lényegesen humánusabb megoldás, és gondolom, a közlekedési vállalatnak is megéri, hisz ha be akarok jutni a metróba, jegyet kell vennem és érvényesítenem, vagy felmutatni az érvényes bérletem.
Azt azért szóvá sem teszem, hogy tőlem majdnem minden alkalommal elvárják, hogy felmutassam a bérletem, de mondjuk ki, a cigány mindenféle kellemetlenség és fennakadás, az utazási feltételek teljesítése nélkül is feljut a metróra vagy átjut az ellenőrzésen, anélkül, hogy vegzálnák, feltartóztatnák..
Pár évvel ezelőtt már egyszer vitába bonyolódtam egy ellenőrrel, mikor is úgy kérte, hogy mutassam fel bérletem vagy jegyem, hogy előttem egy meglett ember agresszív fellépést tanúsító magatartására továbbhaladt. Akkor eltettem a bérletem, és megkértem, hogy mielőtt engem ellenőrizne, kérje el a fent említett illető jegyét vagy bérletét. Arra most nem térnék ki, hogy az úr milyen szemekkel és arckifejezéssel nézett rám... Szót szót követett az ellenőrrel, míg végül kibökte, nem kéri el, mert fél az "úrtól". Kérdésem erre csupán annyi volt: ha elég agresszív vagyok, a bérletre költött pénzt cipővásárlásra fordíthatom? Az ellenőr ekkor feladta, és továbbhaladt.
Tegnap reggel a címben már említett metróállomáson a kijáratnál is ellenőrzést hajtottak végre ellenőrök és közterület-felügyelők. Egy magas, szőke hölgy fennakadt a rostán. Azt mondta, a huzat kifújta a kezéből az érvényes jegyet. A közterületesek, miután próbált tovább menni, utánanyúltak, rángatták, nekivágták a falnak és az ott lévő térképnek vagy reklámtáblának. A hölgy már sírt, és könyörgött, hogy engedjék tovább. De nem. Rosszindulatúan, erőszakosan, gonoszan, hataloméhesen vegzálták, olyan emberek módjára, akik kicsi hatalmat kapnak a kezükbe s már istennek érzik magukat. Kísértetiesen hasonlítottak az oszlató rendőrökre.
Talán bolondnak gondolnak egyesek, de visszafordultam, hogy szóvá tegyem az eljárást, s némileg a bajba sodródott hölgy segítségére legyek, akinek végül a huzat által elsodort jegyét egy másik utas hozta vissza.
Nem untatnék senkit a szóváltással, rendőr hívását javasoltam, mire megtudtam, hogy ők hivatalos személyek, nekik jogul van feltartóztatni, rángatni, lökdösni, csuklót csavargatni, megalázni. Majd mikor felhoztam azt az érvet, hogy én értem, de szeretném feltenni ama költői kérdést, hogy a cigányokkal szemben miért nem tanúsítanak ilyen eljárást, s miért érzem ama bizonyos megkülönböztetést a hátrányomra, rasszista lettem, s irányomba fenyegetőztek feljelentéssel. Zárójelben: a rasszistázásra visszakérdeztem – És?
Végül újabb áldozat érkezett, s akkor nem én számítottam, természetesen hasonló magatartást tanúsítottak. Amikor újra visszafordultam, immár a telefonommal a kezemben, hogy felvegyem a jelenetet, már konszolidáltabb viselkedést mutattak, s a rádión akkor rendőrt hívtak.
S a legszomorúbb, hogy az utastársak szó nélkül elhaladtak a jelenet mellett, nem segítettek, nem tettek semmit, pedig mennyivel szebb és jobb lenne, ha figyelnénk egymásra! Hisz így is harcolhatunk a jelenlegi rendszer ellen!
(Az eset tegnap reggel 07:00 és 07:30 között történt.)
Túri Veronika Rita