Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.

5. Az állam és végrehajtók viszonya

Fordulat állt be az állam és a végrehajtók viszonyában is. Az eddig bevett gyakorlat az
volt, hogy a hatalom a nemzettudaton, hitbéli vagy ideológiai meggyőződésen keresztül
megszerezte, és ezzel egy időben, vagy e-helyett, valamely juttatásokkal gyakorlatilag
megvásárolta a végrehajtók hűségét.

Mostanra a nemzettudat, a hit és az ideológia is elfogyott, és nem áll rendelkezésre a
végrehajtók megvásárlásához szükséges összeg sem, hiszen azt pont az ő asszisztálásukkal
lopták el a hatalmasok a közösből, ezért új módszert kellett választaniuk.

Felismerték, hogy ha ők tartoznak nektek, akkor elég nehéz tőletek az ő érdekeiket szolgáló
- emberi, állampolgári, szakmai meggyőződésetekkel esetleg ellentétes - magatartást elvárni
tőletek, ezért jobb, ha ti tartoztok nekik.

A béremeléssel és állami kezességvállalással támogatott eladósításotokat követően, a
jövedelmeteket apránként csökkentve, már csak a folyamatos rettegésben tartásotokról
kell gondoskodniuk – ezt megoldják az eltérített illetményekkel jutalmazott vezetőitek - és
morogva bár, de mentek arra amerre gazdáitok a gyeplőt húzzák.

Beköszöntött az adósrabszolgaság legújabb kora.

Szívetek szerint élethosszig valakikhez tartoznátok, e helyett mire eszméltetek, már
életfogytig valakiknek tartoztok. A ti lábatokon is csörög a bilincs, tudom. Csak tőletek nem
azt várja a gazda, mint a többiektől, hogy szótlanul húzzátok az igát, hanem hogy betörjétek
a száját annak, aki tiltakozni mer.

Ha mégsem tennétek, amit elvárnak tőletek, megfenyítenek, kirúgnak vagy mentek a
börtönbe. Gondolom feltűnt, hogy helyettesítésetek a törvény módosítása óta megoldható
külföldi rendfenntartók alkalmazásával. Kérdés milyen egyenruhában verik majd szét a
népet? Sajátjukban (abból szabadságharc lenne), vagy jut nekik is az új bevetési ruhából,
amit most kezdenek el nektek tömegével gyártani? Ha jut, akkor senki el nem hiszi nektek,
hogy nem ti voltatok.

Ha még nem lenne elég, akkor azon is eltűnődhettek, vajon mi célt szolgál az, hogy
közvetlen politikai irányítás alá vonnak fegyveres kapacitásokat, amelyeket jutalmaznak
és felszereléseiket tökéletesítik, míg a rendőrség napi finanszírozási gondokkal küzd. A
kormányzati kommunikáció szerint ők kiválóak (ami érthetetlen, mert tegnap még együtt
dolgoztatok és még nem volt lehetőségük megkiválósodni, úgyhogy akkor te is az vagy, vagy,
az állítottakkal ellentétben ők sem azok), rólatok meg az járja, hogy buták, hazudozók és
agresszívak vagytok, emiatt kell semmisségi törvényt hozni, és egyébként is túl korán akartok
elmenni nyugdíjba.

Ez van.

Bajban vagytok.

De egyre többen ébredeznek közületek. Misem bizonyítja jobban, minthogy tavaly a
rendőrtisztek avatásán, a miniszterelnök fontosnak tartotta elmondani, hogy a közrend és a
közbiztonság szavatolása az állam első számú feladata, és ezt semmilyen félkatonai szervezet
nem vállalhatja át, és akik a fegyveres testületek állományából ebbe az irányba hajlanak,
azok dezertőrök.
Miért mond egy ilyen beszédet? Mert egyre többen vannak ilyenek.
De mit is mondott ezzel tulajdonképpen? Mit akarnak vállalni ezek a szaporodó számú
félkatonai szervezetek? A közrend és a közbiztonság szavatolását. Miért akarják átvállalni?
Mert azok az állami szervek, amelyeknek ezt kellene biztosítaniuk, nem működnek, és ezzel
kikényszerítik az 1. pontban írt közösségi önszerveződést. Ezek után miként ítéljük meg
azoknak a magatartását, akik a fegyveres testületek állományából ezen szervezetek irányába
hajlanak? Dezertőr??? Az???
De akkor hogyan ítéljük meg azoknak a magatartását, akik továbbra is fenntartások nélkül
végrehajtják a fentről kapott politikai utasításokat, és nem a közrend, illetve a közbiztonság
javításán fáradoznak? Talán kollaboráns???

Az.

Mire számíthatsz a közeljövőben? Világszerte egyre többen megértik, hogy semmi nem
áll annak útjában, hogy a hatalmat most bitorlókat elkergessék és valami új építésébe
kezdjenek. Nézz szét magad körül. A most ismert világ széthullik körülötted. Közhelyszerű, de
már tényleg semmi nem az, aminek látszik. A racionalitások kora lejárt, az intuíciók korába
léptünk. Figyelj, mit súg a lelkiismereted, ösztöneid mit diktálnak, mit érzel?

Ez most alapvetően más lesz, biztonsági öveket kérem kikapcsolni…



Hozzászólások

# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 20:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 21:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 02:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 08:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 12:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 13:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 14:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 14:31:54
9323, kiolvastam a "kedvedért" Julius Andan: A világ a színfalak mögött
Zseniális egy lókötő ez a fickó és jól kavarja a sarat. A lényegét már megismertük magunk is a dolognak, viszont a következtetéseivel, ajánlásaival nagyon olyan irányt vett (meg közben a több holo-utalásával és egyéb önleleplező elszólásával), amely számomra betette a kaput. Ezt megrendelésre írta, akárki is ez, mégpedig a gazdáinak kérésére. ha már az asszonyomnak is bekapcsolt a vésszirénája olvasás közben, akkor ez egészen bizonyos.
# | spartakusz spartakusz - 2010 12 22 ¦ 15:13:41
Sziasztok!

Kedves parlagfű vannak törvények - olvas csak - egy kis részlet kiragadva:


3.3. Manipuláció
Gyökerei nagyon mélyre nyúlnak, még Machiavelli korába, aki már valóságos művészeti ágként ír­ta le a manipuláció menetét. Ilyenkor a vezetők eszközként használják az őket követőket, különböző technikákkal elérik azt, hogy az általuk vezetett személyek teljes függőségbe kerüljenek tőlük (vélt vagy valós függőség is lehet). Így biztosítják aránytalan hatalmukat, melynek birtokában bármit tehet­nek a csoporttal.

3.4. Hatalmi játszmák a szervezetben
Ahogyan egy szakmai munkacsoportban vannak rejtett kommunikációs struktúrák, ugyanúgy a szer­vezeten belül a hatalmi viszonyok sem mindig egyértelműek. A látható szabályozás mellett kialakul­hatnak egyéb hatalmi struktúrák, illetve a szervezetben lehetnek és manipulálhatnak olyan egyének, akik megpróbálják magukhoz ragadni a hatalmat. Ha a vezető nem elég rátermett, és nem veszi észre a kialakuló játszmákat, saját pozícióját sodorja veszélybe. Esetleg teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül a háttérben manipulálóval szemben (bábvezető), vagy ténylegesen el is veszti pozícióját (bukott vezető). Az alábbiakban a manipuláció leggyakrabban tapasztalt felállásait soroljuk fel:
Ê „visszavonult bankigazgató”: a vezetőnél idősebb és állítólag tapasztaltabb beosztottak játsz­szák, akik soha nem akarnak pozícióba kerülni, de mindenben osztogatják „jó tanácsaikat” a vezetőnek. Idővel valóban kialakítják a vezetőben azt az érzést, hogy mindenben ki kell kér­nie a tapasztaltabb, idősebb kollégák véleményét.
Ê „világ esze”: sokban hasonlít az előzőhöz, de a beosztott nem a korával manipulál, hanem vélt vagy valós szakmai tudásával. Nélkülözhetetlennek tünteti fel magát, lassan kivonja ma­gát a vezetés alól, sőt át is veheti a tényleges vezetést.
Ê „oltalomra vágyó kisgyermek”: általában a fiatalabb beosztottak tudják remekül játszani. A ve­zetőből bölcs, védelmező atyát vagy anyát kreálnak, és ráveszik, hogy mindenben pártfogolja őket, illetve a munkát végeztesse el mással vagy akár magát a vezetőt dolgoztatják maguk helyett. A pártfogoltak helyzetében erősítik saját hatalmukat a többiek rovására, büntetlenül megússzák, ha hibáznak, stb.
1.2. A Rendőrség feladatai
A Rendőrség feladatait legmagasabb szinten az Alkotmány, részletesen az Rtv., valamint a Határ­őrség integrációját követően kiadott kormányrendelet és az ugyancsak megújított Szolgálati Szabályzat tartalmazza. Az Rtv. módosítás a jogbiztonság érdekében leszűkítette azt a rendelkezést, mely lehe­tővé tette, hogy a Rendőrség részére bármely jogszabály és az állami irányítás egyéb eszköze feladatot állapítson meg. A jövőben a Rendőrség részére feladatot csak törvény, kormányrendelet, az Európai Unió kötelező jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés állapíthat meg.""""


"""Cél a közrend, a közbiztonság védelme érdekében a hatékonyabb fellépés, valamint az illegális migráció schengeni normáknak megfelelő kezelése.
A 2007. évi Alkotmánymódosítást követően a Rendőrség alapvető feladata a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme, mely utóbbi a Rendőrségről szóló törvény szerint magában foglalja az államhatár rendjének fenntartását, a határforgalom ellenőrzését és a külső határokon az államhatár őrzését is.
A Rendőrség feladatait az Alkotmányra alapítva a Rendőrségről szóló törvény részletezi, egyben meghatározza jogállását. A Rendőrség a jogállam alapvető intézménye, melyet deklarál az Alkotmány azzal, hogy a Rendőrségről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kéthar­madának szavazata szükséges. Ez a rendelkezés biztosítja, hogy módosítására kizárólag megfelelő po­litikai konszenzussal kerülhessen sor. A Rendőrség szervezetét, tevékenységét átfogóan érintő tör­vénymódosítás az integrációt megelőzően nem volt.
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) szerint a Rendőrség állami, fegyveres rendvédelmi szerv, mely sokrétű feladatait (bűnmegelőzési, bűnüldözési, rendészeti és közigazgatási) az Rtv. és más jogszabályok alapján látja el.
Az Rtv-ben deklarált állami jelző azt fejezi ki, hogy a feladatok ellátása az állam kötelezettsége. A hatályos jogszabályok az egységes állami Rendőrség koncepcióra épülnek.
Az integrációt követően létrejött „új” Rendőrség szervezeti struktúrájának és feladatrendszerének főbb jellemzői a következők:""""""""


szeretettel: spartakusz...

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.45 másodperc
38,263,435 egyedi látogató